Az Atari 2600 az Atari cég egyik legnépszerűbb játék konzolja volt, melyet 1977-ben adtak ki először. Érdekesség, hogy a 2600 jelölést csak az Atari 5200 kiadása után kapta meg, addig simán csak Atari Video Computer System-nek, vagy röviden Atari VCS-nek neveztek.
A népszerűségének (közel 30 millió eladott példány) és magas árának köszönhető az is, hogy rengeteg klón készült belőle, különféle elnevezésekben: Video Computer Console, Video Game System, …
Gyerekkoromban ha még futotta is volna egy eredeti 2600-asra, akkor sem biztos, hogy sikerült volna beszerezni, viszont egy szép napon szüleim megleptek egy klónnal, ami akkor minden videojáték iránti vágyamat teljes mértékben kielégítette. Ez a gép a mai napig megvan és tökéletesen működik is.
Azonban a minap hozzám került egy másik példány és gondoltam ideje lenne egy kicsit nosztalgiázni velük.
De előbb lássuk az eredeti Atari 2600 jellemzőit:
| Processzor | MOS Technology 6507 (8-bit) |
| Órajel | 1.19 MHz |
| Belső RAM méret | 128 byte |
| Audio, Video | TIA (Television Interface Adapter) |
| Adathordozó | ROM Cartridge |
| Perifériák | Joystick, Trak-Ball, billentyűzet és különféle kontrollerek |
| Tápellátás | 9V DC |
| Gyártás | 1977–1992 |
A platform legnépszerűbb játéka akkoriban a Pac-Man volt, de erre a gépre érkezett az Adventure nevű játék is, ami a világ legelső easter eggjét tartalmazta. Ez utóbbi a 2018-as Ready Player One filmben nagy szerepet kapott, csak úgy mint maga a gép.
A klónok hasonló tudással rendelkeznek mint az eredeti gép és kompatibilisek is az arra megjelent játékokkal, de belső felépítésük mégis számos ponton eltér tőle, sőt gyakran még egymástól is. Jellemzően olcsó és leutánzott komponensekből építették meg őket.
Ha szétszedünk egy klónt, jó eséllyel azzal szembesülünk, hogy az Eredeti Atari 2600 panel ellentétben egy jóval kisebbet, egyszerűbbet, vagy komponensektől hiányost látunk.
Extrém esetben olyan is előfordulhat amiben a cartridge port nem is létezik és egy álcsatlakozó van annak helyén. Az egyik gépem nekem is ilyen. 🙂
A legtöbb klónba azonban sok játékot beépítettek, így nem is fontos hogy legyen hozzá külső játékunk, vagy akár a gép tudjon kezelni cartridgeot.
Megmosolyogtató, hogy a beépített játékok számát előszeretettel feltüntették a gépen: 3300, 5000, … – Ami igazából csak parasztvakítás, mivel ezek a nagy számok úgy jöttek ki, hogy minden játék, minden nehézségi fokozatát és pályáinak száma is beleszámolták! 🙂 Jó ha a tényleges játékok száma elérte a 100-150-et!
Az eredeti Atari 2600 és a klónok egyben azért megegyeznek: mindegyik RF kábelen át csatlakoztatható a TV-hez, amin szépen meg kell keresni a gép frekvenciáját és máris lőn kép és hang.
Nekem tehát két gépem van, egy gyerekkori amin nincs cartridge port, csak annak álcázása és egy friss szerzemény amin pedig van. Van ugyan néhány játék cartridgeom is, de azok a játékok beépítve is megtalálhatóak mindkét gépben.
Első körben a régi gépemet próbáltam ki, amiből egy USB-s TV Tuner segítségével próbáltam kinyerni a képet.
Ez működött is ugyan, de a képminőség elégé megbotránkoztató volt, mivel ezeknek az RF modulátora még új korukban sem adtak valami éles és tiszta képet.
A másik gép esetében még rosszabb volt a helyzet. Ép, hogy ki lehetett venni, mit is látunk.
Ez volt az a pont, hogy úgy éreztem, ideje beizzítani a pákát és egy jobb minőségű videó kimentet kreálni a gépekre!
Ehhez a legegyszerűbb megoldást választottam, amivel külön kompozit és külön audio kimenetet lehet varázsolni a készülékekre.
A kompozit jel eleve megtalálható a panelen, mivel az RF modulátor is ebből állítja ellő a jelet, illetve a hang is elcsíphető a megfelelő helyen, így majdnem olyan egyszerű a megvalósítás, hogy ezeket csak ki kell vezetni.
De csak majdnem, mivel ez a kompozit jel túl kicsi amplitúdójú ahhoz, hogy például egy TV stabil képet tudjon belőle produkálni. Ennek orvosolására kellet egy egyszerű jel erősítőt készítenem, amihez csupán két ellenállás egy tranzisztor és egy kondi kellett.
Noha a két gép kicsit eltér egymástól, azért a kivezetéshez közös pontok mindkettőben teljesen ugyanott találhatóak meg.
Mielőtt mindent fixen beforrasztottam volna, első körben egy próbapanelre építve próbáltam ki a kapcsolást és elsőként az én régi gépemet kötöttem rá.
Remekül működött ez a megvalósítás, ezúttal a tuner kompozit bemenetelére köve a jelet.
Persze csodákat nem vártam, mert ez továbbra is egy analóg videó jel, de azért mérföldekkel szebb mint az RF kimenetel zajos, életlen és fakó képe.
A szebb kép érdekében még a modulátor oszcillátorából is kiszedtem a kondikat, így kvázi megállítottam azt, hogy ne zavarjon be a képalkotásba! 🙂
Szerencsére a hang terén nem kell semmi extra ahhoz, hogy kivezethető legyen, csupán a megfelelő helyen kell elkapni és egyenesen mehet az esősítő, vagy fejhallgató fele. Bár így utólag belegondolva tehettem volna a kivezetés elég egy 330 Ohm-os ellenállást, amolyan feszültségvédelem gyanánt, de megbízok az erősítőmben, hogy nem ad visszafele semmilyen löketet 🙂
Tesztelés közben néha hozzá-hozzá értem a gép bal oldalán található LM7805-ös feszültség szabályzóhoz, ami szinte égetően forró volt. Ezek a gépek 9 és 12 volt között bármivel megtáplálhatóak, de az ideális a 9V, afölött már jelentősen forrósodik a tranyó.
Ugyan korábban elég sokat ment a gép így, de gondoltam ha már szétszedtem és alakítok rajta, kapjon ez is egy kis hűtő bordát. Nem nagy bordáról van szó, de ezután már kézzel is megfogható volt a tranyó úgy, hogy nem égetett.
Nem maradt más hátra mint szépen beforrasztani az alkatrészeket és megcsinálni a csatlakozókat a burkolatra.
Szerencsére jó nagy hely van a panel felső részen, így ezek az alkatrészek kényelmesen elfértek ott, közvetlen egymáshoz forrasztva.
A burkolat felső részén is van annyi hely, hogy az RCA csatlakozók is elférjenek. Itt a sárga csatlakozó lett a videó, a piros-fekete pedig a hang.
A gép egyébként mono hangot állít ellő, de nyilván, hogy ne csak az egyik hangszóró szóljon amit rákötök, ezért kétszer lett kivezetve ez (álszereó).
A bővítésekkel nélkül a gép hátulján a következőket találjuk:
- Táp csatlakozó középen (9V)
- Jobbra-balra a nehézségi szint állító kapcsoló, mindkét játékos számára külön-külön
- A most beépített, video, audio RCA kimenetek
- Két joystick csatlakozó – Commodore 64 joystick kompatibilisek! 🙂
- Játék csomag váltó kapcsoló, amivel a beépített játék csoportok között lehet váltani
A gép felső részel pedig a következők kaptak helyet:
- Ki-be kapcsoló
- Játék váltó
- 1-2 játékos közti váltó
- Játék reset
Másik gépen is meg akartam csinálni ezeket a módosításokat, de sajnos ott nem jártam sikerrel.
Mint korábban írtam, már RF-en is nagyon rossz volt a kép, épp hogy felismerhető. Nos a kompozit hackkel ez továbbra sem változott. Ha épp nem futott a kép, akkor azért felismerhető volt a játék, de finoman szólva sem volt szórakozásra alkalmas!
Pár órát foglalkoztam hibakereséssel, de miután kicseréltem egy tucat kondít (ezekből volt olyan hogy folyt belőle az elektrolit folyadék), tranyót, ellenőriztem nincs-e nyák szakadás valahol és a jelenség mit sem változott, feladtam a küzdelmet. Ez a klón vesztett a csatában. 🙁
Lehet valamikor már kapott egy túlfeszültséget, ami kárt okozott a prociban, vagy csak simán hibás a proci.
Ez nem is lepne meg, mert ezen a lapon egy 9311A jelölésű CPU van, ami egy sokkal silányabb utánzat mint a 6591-es, amibe mégiscsak egy Nintendo féle videó áramkör van beleépítve.
Egyébként az IC-ken külön van a chroma, luma jel kivezetve, amik néhány ellenállás és kondi után vannak csak közösítve kompozit jellé. Így akár S-Video kimenet is megvalósítható lehetne, de mint korábban írtam, az egyszerűbb megoldást választottam.
A két IC lábkiosztás is megegyezik, így ha egyszer sikerül egy másik klónt szereznem, ami üzemképtelen, akkor egy proci csere segíthetne rajta. Ez azonban nem célom, mert ezzel a géppel teljesen más terveim vannak, amihez úgysem kell bele az eredeti panel. De erről a projektről egy másik posztban lesz majd szó.
Az viszont cél, hogy idővel begyűjtsek egy eredeti Atari 2600-at. Addig viszont marad a most „modernizált” gyerekkori klón, amin így talán még kellemesebb is nosztalgiázni, mint egy új szerzeményen, hiszen sok régi emlék köt hozzá már.
Végezetül pedig egy rövid videó a fentiekről és a gépről működés közben.
…egy héttel később
Ugyan azt írtam korábban, hogy a projektet ezzel késznek nyilvánítom, és a másik nem működő géppel más terveim lesznek, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy pont az nem működik amelyik cartridge befogadására is képes. Márpedig az azért hasznos lehetne egy-egy játék szerzemény kipróbálásához.
Mivel csaknem minden kisebb alkatrészt (kondi, ellenállás, kristály) kicseréltem és ezek után sem adott stabil képet a gép, egyvalami jöhetett csak szóba: kicserélni a CPU-t a jelenleg jó gépben lévővel.
Mint korábban írtam eltérő jelzésű IC-kről van szó, de a lábkiosztásuk elméletileg megegyezik. Bár egyik CPU-ról sem találtam konkrét adatlapot, így egy régi, scannelt doksiból indultam ki, amit az internet legmélyebb bugyraiban találtam a 6591-es IC-ről.
Minden lábat, mindkét IC esetében megnéztem, hogy ugyanazt a feladatot látja-e el mindkét panelen. Végül aztán megállítottam, hogy igen, tehát beválhat a csere, indulhat a kiforrasztás.
Viszont ha már minden lábat végignéztem, akkor egyúttal csináltam egy rendes PIN kiosztási rajzot az IC-kről, hátha egyszer valaki még hasznát veszi.
Mindkét IC-t kiszedni egy pákával és egy ónszippantóval nem ép leányálom (kétszer 48 láb), de megoldható. Viszont a cserét már úgy akartam véghezvinni, hogy nem forrasztom vissza a CPU-t, inkább egy IC foglalatot teszek be és abban fog helyet foglalni. Ha egyszer újra cserélni kellene, akkor egyszerűen ki lehet már venni és bepattintani a másikat, de akár CPU teszteléshez is jól jöhet ha még idekeveredik egy másik gép! 🙂
Tehát a donor CPU a helyén, kapcsoljuk hát be! Be is jött egy kicsit zagyva gép, aminek az az oka, hogy ebben a gépben még nincs a kompozit jel erősítő, de az már így is látszott, hogy ez bizony működik! Tehát beigazolódott a gyanú, hogy a 3289-es CPU adta meg magát, legalább is a videóért felelés része.
Egy dolog maradt hátra, méghozzá az, hogy ehhez a géphez is elkészítsem a kompozit modot.
Úgy gondoltam, ha már ennyi munka van benne és végre működik is, akkor megérdemel egy szebb elektronikát, mint a levegőbe forrasztott alkatrészek hálója. Ezért most mindent ami a videó erősítőhöz kell, azt egy kis darab panelre raktam össze, ami pont ráfér a gép paneljének egyik sarkába.
A gépből négy huzal jön ide:
- Fekete: GND
- Piros: VCC (5V)
- Sárga: Audio
- Kék: Videó
A kimenet pedig egy tüskesoron érhető el (Audio, GND, Video, GND), így ha valamikor ki kell venni a panelt, akkor nem kell a kábeleket leforrasztani az RCA csatlakozókról, egyszerűen le lehet húzni a tüskesorról.
És ezzel most már valóban késznek nyilvánítom a gépet, mivel így már tényleg teljes értékű lett. Van kompozit videó és audio kimenet és még cartrideokat is tud kezelni.
A másik gép burkolata és panelje pedig az új projekt alapja lesz, de mint írtam, az egy külön bejegyzés témája lesz! 🙂
Nagyon jó, részletes leírás. Ez alapján készítettem el a saját klónom kompozit kivezetését. Ennek az alaplapja kicsit eltért az ittenitől, de minden kapcsolódási pont beazonosítható volt rajta. Ez az első saját készítésű áramköröm, és tegnap éjszaka elsőre indult! Köszönöm.