Atari Portfolio – “Könnyű préda”

Gondolom, többségeteknek nem ismeretlen az Atari Portfolio nevű palmtop, hiszen a 90-es évek egyik korszakalkotó sci-fi filmjében, a Terminator II-ben is megjelent néhány alkalommal. Igen, ez volt az a gép amit az ifjú John Connor használt egy ATM feltörésére, de később a Cyberdyne laborjába is ezzel hackelte meg a biztonsági ajtót!

Nemrég én is szert tettem egy ilyen masinára, amire az idő és egy kevésbé szakavatott kísérletező keze is rajt hagyta a nyomát.
A gép korábbi tulajdonosa nagyon készségesen informált a gép állapotáról, miszerint az meg sem nyikkan, valamit apró feszegetések nyomai vannak itt-ott az illesztéseknél. Az őt megelőző tulaj már megpróbálta “megjavítani”.
Mivel köztudott, hogy szeretem a régi gépeket, illetve szeretem az Atari márkájú kütyüket és bütykölni is szeretek, gondoltam ez is egy jó projekt lesz!

De mit is tud ez a kis gép, ami nem mellesleg az első palmtop volt a informatika történelmében!?

Processzor 80C88
Órajel 4.9152 MHz
Belső RAM méret 128KB (külső RAM-mal 640KB-ig bővíthető)
Belső ROM 256KB
Képernyő Kihajtható LCD képernyő; Szöveges mód: 40 karakter x 8 sor; Grafikus mód: 240 x 64 pixel
Billentyűzet 63 gombos QWERTY vagy QWERTZ elrendezés
Hang Belső speaker, 25 dallamú hang 622–2489 Hz tartományban
Bővítő busz 60 pin-es csatlakozó a gyári bővítő perifériáknak
Tömeg 45 dkg elemmel együtt
Méret 7.8 x 4 .1 x 1.2 hüvelyk (197 mm × 102 mm × 25 mm)
Tápellátás 3 db AA alkaline elem vagy AC adapter
Operációs rendszer DIP Operation System 2.11 (DOS kompatibilis)
Megjelenés 1989 április

Miután postán megérkezett hozzám, behelyeztem a tápellátásért felelős három ceruzaelemet, hogy saját szememmel is lássam, mi történik. Ahogy várható volt, semmi! 🙂
Rendben, akkor bontsuk atomjaira és kezdjünk el valahol hibát keresni. A szétszedési folyamatot kicsit részletesebben kifejtem, mivel néhány ponton nem egyértelmű hogyan is kell, így talán egyszer valakinek ez még segítségül lehet.

A gép alsó felének szétszedése nem probléma. Alul, a gumi talpakat eltávolítva feltűnik két csavar, amiket ki kell venni, valamint oldalt a bővítő pontnál szintén két csavart kell eltávolítani.
Ekkor már csak patentok fogják össze a burkolatot, amik kis erőfeszítéssel könnyen szétjönnek.
A kijelző zsanérokat itt bent két csavar szorítja le, amiket kitekerve lepattintható a felső, bordázott leszorító és levehető a kijelző. Persze az alaplapról a szalagkábelt még ki kell húzni előtte!
Magát az alaplapot néhány csavar tartja a helyét, amik eltávolítása után már ez is kiemelhető.

Ezen a ponton tovább nem is bontottam a gépet, inkább alaposan szemügyre vettem az eddig látható részeket. Ránézésre semmi különös. Nincsenek púpos kondik, nyák szakadások, elengedett forrasztások. Oszcilloszkóppal néhány helyen rámérve úgy tűnt valamennyi élet lehet benne.
Ekkor kicsit megijedtem, hogy lehet a kijelző a rossz, mert azt javítani, esetleg újat beszerezni elég necces dolog. Bár az alaplapi komponensek sem lettek volna egyszerűek…
No de folytattam a szétszerelést a kijelzővel, ami már kicsit több logikázást igényelt.

A kijelző burkolatot a körben lévő patenteken kívül még két csavar tartja össze, amelyek az elülső műanyag borítás alatt vannak. Így ezt a borítást lent, jobb és bal oldalon fel kell kicsit tépni, ezzel hozzáférve a csavarokhoz. Szerencsére egész hajlény ez műanyag és jól ragad is, így szépen visszasimul a művelet után. Ezután már szét lehet “feszíteni” a burkolatot.
Ekkor már csak az alsó zsanéros rész lehet kihívás. Fontos, hogy ezt óvatosan, vigyázva szedjük szét, mert könnyen törik a vékony műanyag. Sajnos nekem el is tört, mivel korábban már feszegetve volt és meg is volt repedve. Szerencsére jó erős pillanatragasztó szinte összeforrasztotta a műanyagot, így már újra egyben van.

Végre elém tárult a kijelző belseje is. Ránézésre minden rendben, de a szalagkábel elég lazán mozgott egy ponton, körülbelül közép tájon. Leszedve erről a borítást, már szembeötlő volt a probléma. Ez bizony ketté van törve!

Mondhatnánk, hogy ezt egyszerű javítani, hiszen csak kicseréljük egy újra. De sajnos nem ilyen egyszerű a történet, mivel a kábel másik vége kiszélesedik, ráadásul a végződése forrasztható. Tehát direkt ehhez az LCD panelhez készült.
Maga a kábel 20 eres, szabványos szalagkábel raszterrel, ami többféle méretben is kapható. Rendeltem is párat e-bayről, amivel az a terv, hogy az LCD panel felőli végét, vékony drótokkal majd behozatalom, másik vége pedig simán csatlakozik az alaplapra.
Viszont az e-bay rendelések rendszerint egy, másfél hónap elteltével érkeznek meg, én pedig most vagyok kíváncsi a gép működésére, nem akarok addig várni! 🙂 Kellett tehát egy gyors megoldás.

Gyorsnak ugyan nem volt nevezhető megoldás, de elméletben működőképesnek tűnt. Miszerint lenyisszantom a kábel hibás felét, és csak az alaplap felőli csatlakozós részét hagyom meg, másik felét pedig vény drótokkal, egyesével beforrasztom a kijelző paneljére

Bele is öltem pár óra melót mire minden szálat, mindkét végén beforrasztottam, de mint tudjuk, türelem rózsát Atarit terem!
Miután kész lettem, egy gyors teszt erejére össze is dobtam a gépet, csak amennyire szükséges volt.
És lám-lám, bebootolt a DIP DOS ami rögtön érdeklődött is, mint egy hibernálásból felébredt űrhajós, hogy milyen dátumot írunk épen? 🙂
Hibátlan kép, billentyűnyomásra hang, alapvető DOS parancsok működnek, következhet hát a teljes összeszerelés.

Érdekesség: A Portfolio eredetileg a “dip” égisze alatt megjelent pocket PC amit később az Atari felvásárolt/licenszelt. Valószínűleg egyből az indulásnál, mert állítólag nem létezik Atari gomb nélküli változat. A DIP egyébként az alapítótagok neveiből származik (David Frodsham, Ian Cullimore, Peter Baldwin).

A kijelző részt összeszerelni sem volt piskóta, de azért lényegesebben gyorsabban ment, mint a szétszedése. Mielőtt a zsanérokat teljesen visszaépítettem volna, befújtam őket WD40-el, mert nagyon szorultak és nyikorogtak is rendesen. Ez meg is tette a hatását, most már könnyedén lehet mozgatni a fedelet!
A DIY “szalagkábel” kapott egy vékony, fekete fólia borítást, amiben szépen, rendezetten futnak a szálak. Így teljes mértékben kulturáltan néz már ki ez a megoldás.

Végre újra összeállt a gép és így eltudtam kezdeni kicsit tesztelgetni, hogy mit is tud.
A DIP DOS-on kívül van néhány beépített program a RAM-jában, úgy mint:

  • Táblázatkezelő (Lotus 1–2-3 kompatibilis fájlformátum)
  • Szövegszerkesztő (alap word funkciókkal)
  • Számológép
  • Címtár
  • Személyi naptár, riasztással
  • Fájlok átviteléhez használható szerver-kliens program
  • Vágólap (segítségével mozgathatóak az adatok az alkalmazások között)

Mindegyik szépen működik, bár ezt a bejegyzést nem szívesen írtam volna meg ebben a szövegszerkesztőben 🙂

Nos ez mind szép és jó, de az ember mindig többet akar! Jelesül jó lenne rá másolni is programokat, mert a beépítettek ugye nem túl érdekesek., meg jó lenne valamilyen adatátvitel az asztali PC és a Portfolio között ehhez.

Erre a problémára többféle megoldás létezik, melyek egy része gyárilag támogatott, másik része pedig az évek során kialakult megoldások.

Az Atari által kínált megoldás a párhuzamos port illesztőn át történő fájlküldés két gép között.
Viszont létezik soros illesztő is, amin ugyan a beépített fájlküldő alkalmazás nem tud fájlokat küldeni, de létezik már erre is program, mint Portfolioóra, mint PC-re (kliens/szerver).

Megoldás lehet még a Portfolio memória kártyája, amihez van PC-hez író/olvasó egység. Sőt, ennek készült már USB-s verziója is, persze ez is a fanatikusok által.
De továbbmegyek: Létezik CF és SD kártya illesztő is, amivel pofon egyszerűen lehet, kvázi új meghajtót csatolni a géphez.

A Portfoliohoz hivatalosan kiadott kiegészítőinek listáját itt találjátok.

Ezek mind tök jó megoldások, viszont nekem semmim nem volt a géphez, így ezek nem jöhettek szóba, maximum ha sok idő és energia belefektetésével megépítem valamelyik megoldást.
Végül is nem építettem semmit, mert szerencsére találtam valakit, akinek volt egy párhuzamos port illesztője elfekvőben. Nem is lovagoltam sokat a kérdésen, megvettem tőle.

Miután megérkezett, gyorsan ki is akartam próbálni, így elővettem azt a kábelt, amit egyébként is szoktam használni a párhuzamos porton keresztüli másoláshoz, régi PC-k között.
A Portfolion szerver módban elindítottam a transfer programot, PC-n pedig VirtualBox-ban futó DOS-on a PC-s kliens programot.
Ez a program tud fájlokat oda-vissza küldeni és könyvtárakat listázni. Ám én hiába próbáltam bármit is, mindkét oldalon a Waiting for connection üzenet fogadott és ez nem is akart változni.

Kis utánjárás után kiderítettem, hogy az Atari programja egy teljesen egyedi protokollt használ a párhuzamos porton keresztüli adatátvitelre, mint például a jó öreg Norton Commander, amivel gond nélkül szokott működni a másolás.
És ehhez bizony nem is a megszokott fordított, hanem a 1:1 bekötésű kábel kell. Azaz a PC és a Portfolio felöl is ugyanazokat a  ki-bemeneteket kell összekötni.

Találtam is neten erre egy bekötési ábrát, miszerint nem kell mind a 25 eret behúzni, elég ötöt. Ugyanis kettőn az órajel megy, másik kettőn az adat, ötödik pedig a GND. Ezek szerint hiába párhuzamos kábelt használ erre, az adattovábbítás mégiscsak soros 🙂
Össze is kötöttem a két gépet ennek megfelelően, de továbbra sem akart működni a kommunikáció.
Még egy kis utánjárás, és egy orosz leírásban már hat eret emlegettek. Bár a 6. unknown-nak volt jelölve, így én sem tudom az pontosan mi célt szolgál, viszont ezt bekötve, végre működött a kommunikáció!

Mivel van egy 2 méteres kábelem, viszont apa-anya végű csatlakozóval, így erre készítettem egy apa-apa átalakítót. Én sem forrasztottam be a 25 szálat, csak azt a hatot ami kellett, illetve még néhányat ami futott a kábelben, hogy azok ne lógjanak szabadon… Esetleg ha egyszer kell teljes 25-ös valamihez, akkor átalakítom, addig is ehhez a géphez jó lesz.

De még milyen jó! Ugyan nem hasít az adat 100 Mbitel, de ilyen pár kilobyte-os programok esetében a sebesség nem is lényeges tényező.

Az adatmozgatás mikéntje viszont annál inkább. Az Atari által biztosított PC-s program 16 bites, ennek megfelelően korabeli DOS alatt fut csak. Így vagy egy olyan géppel használjuk amin DOS (is) van, vagy VirtualBox-ban futtatott DOS-ból másolunk.

Sajnos egyik sem az a kifejezett pöcc-röff megoldás. Szerencsére a PC-s programból is létezik már modernebb változat, amit akár Windows 10, vagy Linux alól is futtathatunk. Ez nem más mint a Transfolio, nevű alkalmazás, ami olyannyira friss fejlesztés, hogy idén (2018) februárban készült.

Ez még mindig parancssoros eszköz, de lassan kiadásra kerül egy Total Commander plugin is, amivel már ezen fájlkezelő segítségével tudunk barangolni a Portfolio meghajtóján. Érdeklődésképp, felvettem a kapcsolatot a fejlesztővel, mivel a plugin elérhetőségéről semmi infót nem találtam. Azt válaszolta, hogy 1-2 héten belül fogja kiadni, mert még finomít rajta, illetve dokumentációt is készít hozzá. Később még kiegészítem ezt a leírást ezzel, ha elérhetővé tette.

Mivel a belső memória mindössze 128 Kb, így a program próbálgatások úgy zajlottak, hogy miután megnéztem egyet, letöröltem és jöhetett a következő 🙂
Természetesen az első amit kipróbáltam az a híres ATM PIN visszafejtő program volt, amit a filmben látható program alapján írtak. Ez nyilván semmire nem jó, csak amolyan fun fact…

Érdekesség: Egy lelkes rajongó még az interfészt is megépítette a filmben látott mintájára!

A programkínálat viszonylag elég nagy, csak kissé nehezen beszerezhetőek. Sok már a halott oldal, és az elérhetetlen link a letöltéshez.
Mindenesetre néhány hely, ahonnét le lehet még tölteni ezt-azt:

Ha könnyű prédának nem is nevezhetem, mint Connor a pénzt a filmben, de mindenképpen sikersztorinak könyvelhetem el a történetet. Bár biztos nem fogom elővenni mindennapi használatra, de néha jó lesz ezt-azt megnézni, kipróbálni rajta, és nem mellesleg ékes része lesz a gyűjteményemnek.

Persze ha találok hozzá egyéb kiegészítőket, azokra valószínű lecsapok. Illetve beszerzek majd hozzá egy külső tápot is, ugyanis a fájl transzfer elég jól meríti az akksikat (ceruza elemeket).
Tápellátás szempontból viszont elég jól kitalálták a gépet, mivel mindig azt az erőforrást használja, amin a legnagyobb feszültséget kapja. És ha sem külső adapter, sem akksi  nincs benne, akkor is ott van az alaplapi gomb akksi, ami tartja a memóriát 1-2 órára, amely bőven elég egy elemcseréhez ha az szükségessé válik.


Ajánlott irodalom, kiegészítők, hackelés, programozás és amblokk Atari Portfolio témák:

  • Reddit – Atari Portfolio Reddit oldala
  • Pofo.website – Joystick illesztés hogyan, program adatbázis, további linkek
  • PofoWiki – Rengeteg hardware kiegészítési leírás, programgyűjtemény és programozási segédanyag (német nyelven).
  • CF Card – CF kártya illesztés (cseh nyelven)
  • Vintage palmtops – Régi palmtopok, többek között Portfolio okosságok is

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük